Azt írja kedvenc Wikipediánk, hogy: "A feminizmus politikai eszme és mozgalom, amely kezdeti célja a női egyenjogúságáért való harc. Az mai mozgalmak esetében a kezdeti cél ma is meghatározó, de egyes csoportok tevékenységei már szélesebb területet ölelnek fel."
Ott ott....az a vastag betűs rész....az rendkívül fontos. Semmi probléma nincs azzal, hogy a nők tanulni, dolgozni, szavazni vágytak. A nyugati világban ez már rég természetes. A második mondattal, különösen a "szélesebb" területekkel már több probléma van. Ezt szerintem nem kell kifejteni, ugorjunk a pszichológiához, hiszen a bejegyzés erről szól.
A feminista pszichológia és terápia az 1960-as években alakult ki. Nem köthető konkrét személyhez, és a mai napig nincs elegendő kutatási eredmény, mely bizonyítaná, hogy a terápia mennyire hasznos általánosságban. A feminista tanácsadók arra törekedtek, hogy a bántalmazott, alacsony önbizalommal küzdő nőt talpra állítsák. Sőt, foglalkoztak olyan férfiakkal is, akiknek az volt a problémájuk, hogy nem merték gyengeségeiket felvállalni, és azt állították, hogy más férfiak csak kinevetnék őket. Ahogy teltek az évek, és változott a világ, a feminista pszichológusok rájöttek, hogy ideje fejleszteni a teóriát és a terápiát (ez különben jellemző a pszichológia más területein is). A 90-es évek végén a feminista pszichológia már nem arra fókuszált, hogy a női egyenjogúságot táplálja. A módszer inkább az egyén fontosságára koncentrált. Tehát, ha egy nő problémáival egy feminista tanácsadóhoz fordult, már nem azt kapta, hogy NŐként hogyan érvényesüljön, és hogyan likvidálja a férfiakat az életéből, hanem, hogy hogyan érvényesüljön egyénként. A férfiakkal való egészséges kapcsolat fontossága azonban hiányzott a képletből. Nem sokáig. A feminista pszichológia rendkívül gyorsan változik napjainkban, pontosan a radikális feminizmus hatására. Egyre több az olyan pszichológus, aki a feminista teóriát tulajdonképpen antifeministára változtatta. Párkapcsolati gondok esetén mindkét fél szava számít. A cél a problémák közös megoldása (amennyiben lehetséges), nem a gyors válás. A bántalmazott nő akkor hagyja el a terápiát, ha megértette, hogy ő egy teljes értékű ember, és NEM minden férfi szemét, tanuljon meg újra bízni, ne általánosítson. Gyakran előfordulnak olyan esetek is, amikor a tanácsadó egy bántalmazott férfit kezel hasonló módon.
Úgy tűnik, hogy a feminista pszichológia megtalálta a helyes utat...talán csak a nevét kellene megváltoztatni.
Referencia: Capuzzi, D., & Gross, D. R. (Ed.). (2011). Counseling and psychotherapy: Theories and interventions(5th ed.). Alexandria, VA: American Counseling Association.
No comments:
Post a Comment