Én speciel nagyon kedveltem Bridget karakterét minden esetlenségével és hibáival. Bridget élete és érzései pontosan azt bizonyítják, hogy egy szingli nő nem feltétlenül direkt szingli és nem feltétlenül leli örömét a szingliségben minden nap. Carrie karaktere ennél feministább, ha szabad ezt mondani. Ő sikeres, szabadabban élő, kihívóbb nő. Ráadásul megadatott neki, hogy sok feminista által imádott munkát végezzen: Párkapcsolati és női problémákat elemezget. Megfigyelhető azonban, hogy mindkét nő legbelül stabil társra vágyik. Ez probléma? Dehogy. Csak zavaros. Miért? Mert mindketten elégedetlenek, és teljesen ellentétes impulzusok érik őket, melyek befolyásolják a gondolataikat és terveiket. Ez leginkább Bridget-nél látható. Egyrészt ott vannak a szingli barátok, akik osztják az észt, a szemét főnök (bocs Hugh), és a karrier latolgatása. Másrészt megjelenik a szociális nyomás, az anya befolyása (aki érdekes módon maga is áldozatul esik a feminista irányvonalaknak... legalábbis egy időre), és a biológiai óra ketyegése. Ez csak az én véleményem, de mindig úgy éreztem, hogy ezek a karakterek egy kalitkában vergődnek. Ragaszkodnak a szabadságukhoz, az életstílusukhoz, mégsem boldogok. Természetesen nincs azzal gond, ha valaki nem akarja feladni a karriert, a bulizást, a szexuális szabadságot addig amíg nem találnak valódi társat. Egy a bibi. Az idő. A radikális feministák előszeretettel kántálják, hogy az idő nem számít. Lehet gyermeked 40 évesen is (mondjuk kicsit rizikós), és simán találsz magadnak párt, aki nem 25-30 éves nőre vágyik. Ez bejött Carrie-nek (Bridget jóval fiatalabb), de nem ez a jellemző a valóságban. Sok nő magasra teszi a mércét (nem baj), sok nő egyszerűen nem szerencsés a párválasztásban. Eszemben sincs őket hibáztatni bármiért. Ám sok nő abban a hitben él, hogy a feminista életmód követése és a társ megtalálása között nincs összefüggés. Pláne nem, ami az időt illeti. Sajnos van. Nem vesszük észre, hogy a férfiak egy része eleve nem vizionál tartós kapcsolatot egy nővel, aki önnön szabadságán lovagol. Hibáztatjuk az olyan férfiakat, akik nem tudják elkötelezni magukat, pedig ez a nők esetében is előfordul, egyre gyakrabban. A radikális feminizmus megjelenésével a posztfeminista nő még rosszabb helyzetbe került. A férfiak esetleg egy kalap alá veszik a radikális feministákkal. Nyilván ez előítélet, de ez lett a radikális feminizmus egyik következménye. Növekszik azoknak a férfiaknak a száma is, akik inkább egy teljesen más életformát választanak. Erről korábban írtam ITT
Bridget és Carrie megtalálták társukat, de vajon hány nő vergődik továbbra is egy kalitkában? Akik vágynak a nagy Ő-re, de mindennapi életükben olyan eszméket követnek, amelyek - ha tetszik, ha nem - ezt valószínűleg akadályozzák, miközben a hetek, hónapok, és évek egyre telnek.
Ismétlem, ezzel a cikkel nem azt próbáltam hangsúlyozni, hogy egy nő ne építsen karriert, ne legyenek barátai, ne legyen szabad, és minden pillanatban azt kutassa, hogy van-e a láthatáron nagy Ő. Szó sincs erről. Mégis, talán érdemes lenne elgondolkodni a társadalmi, nemi, és párkapcsolati változásokon, amelyek mindannyiunkat érintenek. Lehetséges, hogy azok a feminista elveket követő nők, akik hosszú időn keresztül nem találnak párt, öntudatlanul is hoztak egy olyan döntést, ami szöges ellentétben áll a valódi vágyaikkal? Remélem tévedek. Azoknak a szingli hölgyeknek, akik tudatosan keresnek tartós kapcsolatot és azoknak a szingli hölgyeknek, akik őszintén és szívből szinglik, kívánok minden jót. Egy a lényeg: ne hagyd, hogy ideológiák, trendek, és hazug dogmák irányítsák a lelked.
Referencia: McRobbie, A. (2004). Post-feminism and popular culture. Feminist Media Studies.
Bizony, ismét jó témafelvetés. Ezek a szinglisorozatok, filmek valójában csak a felszínen azok. Olyanok, mint egy jó mese: a vége boldogság. S nem véletlen, hogy a mesék rózsaszín királylányai is mindig férjhez mennek a herceghez a legeslegvégén... ezt kódolják belénk kiskorunk óta, és ez nem baj. Továbbra is fenntartom, hogy társas lények vagyunk. Sajnos sok-sok nő (és férfi) él rossz, nem neki való kapcsolatban... mindenki próbálkozik így vagy úgy. Akik sokat csalódtak, hajlamosak bezárkózni s ideák mögül védekezni, megmagyarázni a boldogtalanságot, úgy tenni, mintha egyedül is jó lenne. A kérdés persze még mindig az, inkább egyedül vagy inkább rossz kapcsolatban? Természetesen NEM kell választani. Csakis az ideálisat. Könnyen hangzik? Nem az... de csakis emiatt érdemes küzdeni. Nincs annál nagyobb harmónia, mint amikor tudod, hogy jó ember mellett ébredsz életed végéig. :-)
ReplyDeleteCarrie, Bridget is megcsinálta.
Rossz kapcsolatban élni....bizony sokan teszik. Egyetértek, hogy akkor inkább jobb egyedül. De feladni vagy a feminizmus mögé bújni az nem megoldás.
ReplyDeleteThis comment has been removed by the author.
ReplyDeleteAZ a baj ezzel, hogy tévesen azt sugallja, mintha a házasságban emberek valami elképesztő kiteljesedést élnének meg. Hamis ígéret, ha házasodsz, kiteljesedsz, majd meglátod. És akkor látod azt a sok leharcolt -házasságban vergődő középkorú nőt (és férfiakat), és nem érted, miért ilyen fásultak, egészségügyileg ramaty állapotúak, és boldogtalanok. Mert ugye elvileg, csak a szingliknek kéne boldogtalannak lenni, Ők azok, valaki megmondták, hogy minden egyedülálló törvényszerűen boldogtalan, bezzeg aki házasodik! A házasság intézményét nem kell megidealizálni. Sem fenyegetőleg meglebegtetni, ahogy szokták sok vitában:
ReplyDelete"majd, ha nem lesz, aki rádnyissa az ajtót"-lehet, hogy amúgy sem
"majd ha akkor jössz rá, hogy elvesztegettél egy csomó időt"-sajnos az ellenkezőjére is van annyi, ha nem több példa, jelesül, hogy házasságban élők rájönnek, hogy kár volt lemondnai a terveikről, és a és inkább választotta volna a színésznői, orvosi pályát, stb..
De leginkább az emberek egyik radikális útra sem vágynak. Sem a családról való tökéletes lemondást, sem pedig azt, hogy kizárólag a házasság és a reprodukciós kötelezettségeik legyenek az egyetlen életcéljuk.
Mindenki a középutat keresi, ezért népszerűek nyugaton a családbarát munkahelyek, a részmunkaidős állások, és azok a törvényi szabályozások, amelyek lehetővé teszik, hogy egy nőnek ne kelljen rettegnie a gyes-re meneteltől, és attól, hogy utána visszaveszik e a munkába. A megoldás tehát a középút, nem a szélsőséges egymás mellé helyezése.
Másrészt....valahogy a feminizmus kapcsán mindig kikerülhetetlenül feljön a Szex és New York. Blődség. Én annak idején nem néztem, kb csak fél éve daráltam le a teljes évadot. Teljesen kimaradt az életemből, nem érdekelt. Csak azt láttam, hogy megosztó, vagy nagyon imádják, vagy nagyon gyűlölik. Az utálók a szokásos világvégét vizionálták a sorozat kapcsán, jött a sbalonduma, "káros a nőkre nézve" blabla...úgyhogy kíváncsi voltam,mi ez az agyondémonizált nagy kár. Ehelyett, egy nagyon is életszerű eseményeket felvonultató, humoros és élvezhető sorozatot kaptam. Persze, nem tudnám sokszor megnézni, nyilván limonádé kategória, de a jajjveszékelést akkor sem értettem. Filmek, srozatok százezrei szólnak arról, hogy férfiaknak nincs családjuk, csak akcióhősként tengetik életüket, a nő szerepe maximum az, hogy z autójuk mellett pózoljon fürdőruciban, esetleg becsúszik nekik egy-két egyájszakás kaland, és akkor ez rendben van, az nem család- vagy apaminta ellenes, de ha egyszer az életben készül egy sorozat amiben nők a főszereplők, akkor vége a családoknak. És pont ez az, hogy nem a kapcsolatok ellen szól, hiszen pont, hogy a hősnők akarják a férfit, nagyon is, csak épp megmutatja a sorozat, hogy ez nem olyan egyszerű, ahgy a Grimm mesékben megy. Nem egy Julia Roberts, vagy Sandra Bullock féle (szerintem sokkal károsabb) szirupos romcomot mutat be, a szerelem megidelizálásával, ahol tökéletes nő és férfi találkozik, aztán minden csupa csillámpor meg örökkön örökké szerelem (és akkor csodálkozunk hogy ezen filmek hatására, a mai ember már nem talál partnert, mert azt hiszi a tökéletes szerelem olyan, mint a hollywoodi filmekben) hanem bemutatja a randizás, és párkeresés minden csetlését-botlását, dilemmáját, nehézségeit. Ahol a nő nem biodíszlet egy autó mellett, hanem főszereplő, urambocsá van állása, pénze is, vannak barátai, ergo társasági élete, színházba jár, és szabadon dönt, hogy mit akar. Ez az a végtelen káros hatás, amit okoz. Szerintem inkább a pornófilmeket kéne károsnak titulálni, mert azok valóban rombolják a kapcsolatokat, és veszélyként leselkednek a gyerekekre is, a Szex és New York egy limonádé, ám sokkal realistább sorozat.