Pedofília

Jó régen nem írtam, de most találtam egy "jó" témát. Éppen egy dokumentumfilmet nézek a pedofilokról (akiknek egy nagy része nem követ el semmilyen bűncselekményt annak ellenére, hogy gyermekekhez vagy kiskorúakhoz vonzódnak). Hát persze, hogy megint a férfiakra koncentrálnak. A férfiak szexuálisan bántalmaznak kislányokat és kisfiúkat. Szomorú, tényleg.

Ám mi a helyzet a nőkkel? Viszonylag ritka, hogy nők 4-7 éves fiúkat, lányokat bántalmaznak, de az nagyon is gyakori, hogy nőnemű tanárok vagy akár anyák szexuális viszonyt kezdenek tinédzser korú fiúkkal. Ja, az nem baj??? Egy tinédzser korú embernek az agya és identitása gyakran nem elég fejlett, hogy ezt a fajta tapasztalatot feldolgozza (Broderick & Blewitt, 2010). Halljuk az ilyen eseteket a hírekben, de nagyban sz*rik rá mindenki. Csak példának okáért, Charles Manson kedves leány követője Susan Atkins orálisan bántalmazta a 10 hónapos fiát. Mi a halál folyik itt??? Óh tudom...feminácizmus...nem vagyok meglepve....

Természetesen ez a téma nem jelenik meg a tudományos kutatásokban. Már megint mindenért a férfi a hibás. Nem felejtettem el (sajnos nem emlékszem a magyar nő nevére) annak a "szakértő pszichológusnak" a véleményét, aki szerint egy fiatal fiú szexuális kapcsolata egy felnőtt nővel a javára szolgál....gratulálok, üllj le, egyes.

Broderick, P. C., & Blewitt, P. (2010). The life span: Human development for helping professionals (3rd ed.). Upper Saddle River, NJ: Pearson Education.

Én szóltam...

Réges régen felhívtam a figyelmet létező kutatási anyagokra, melyek bizonyítják, hogy a nők legalább olyan agresszívek, mint a férfiak.

Az alábbi cikk ausztrál adatokon alapul, érdemes végigböngészni. Engem az fogott meg a legjobban, mikor megemlítik, hogy a nők által elkövetett erőszak azért marad sokszor a háttérben, mert az emberek többsége egyszerűen nem hiszi el, hogy nők ilyen borzalmakra képesek. De. És ez miért érdemelt egy kis bejegyzést? Mert szerintem fontos, hogy mi nők végre megértsük saját természetünket. Persze nem mindannyian vagyunk agresszív vadállatok, de ne képzeljük az ellenkezőjét sem.

A cikk ITT olvasható.

Két szó, egy üzenet

Sokszor próbáltam elmagyarázni, hogy miért választja egyre több nő az antifeminizmust az elfajzott feminizmus helyett. Mégis azt tapasztalom (nem is értem miért.........), hogy a különböző fórumokon és közösségi oldalakon bizonyos nők és férfiak képtelenek felfogni, hogy miről is van szó igazán. Hoztam egy képet, amelynél egyszerűbben talán nem is lehetne megfogalmazni:

Kettő darab fontos szó szerepel a képen: anti-woman és bullying. Az antifeministák nem utálják a nőiességet, a nők szerepeit, tulajdonságaikat, és jogaikat. Az antifeminizmus nőként ünnepli a nőket. Ugyanakkor fellép a feminista kiközösítés és bántalmazás ellen. Sokan az arcomba vágták, hogy a feministák nem tesznek semmi ilyet. Sok-sok példát hoztam, ami az ellenkezőjét bizonyítja, így nem fogom újra elmagyarázni. 

* Ha nem tetszik, az a kijelentés, hogy minden férfi szarszeméterőszakoló...

* Ha nem tetszik amikor félmeztelen nők köpködve gyaláznak épületeket...

* Ha nem gondolod, hogy a létező problémákért a férfiak 100%-a (és a nők 0 %-a) felelős...

* Ha egyenlően tiszteled mindkét nemet....

* Ha felelősséget vállalsz a hibáidért és elmulasztott lehetőségeidért...

* Ha elfogadod, hogy a hagyományos értékek és szerepek nem feltétlenül jelentenek elnyomást...

Akkor bizony antifeminista vagy kedves barátom/barátném. Légy rá büszke, és (ha gondolod) Te is lépj fel az elfajzott feministák hagymázas ostobaságai ellen.

Bobby Flay házassági szerződése...

... úgy tűnik, nem ér semmit. Az USA-ban rendkívül népszerű séf beadta a válókeresetet. Felesége Stephanie March színésznő azonban nem hajlandó elfogadni azokat a feltételeket, melyekkel korábban ő maga is egyetértett.

Bobby Flay kiváló tehetség. Fantasztikus szakács, aki szórakoztató műsorokkal, és versenyek során kiérdemelte a hírnevet. Én személy szerint nagyon kedvelem. A magánéletéhez persze semmi közöm, de kiszivárgott, hogy Bobby és Stephanie hamarosan elválnak. Ilyenkor jön szokás szerint a huza-vona a vagyon, ház, és egyéb ingóságok körül. Igen ám, de Bobby és Stephanie rendelkeznek házassági szerződéssel. A szerződés kimondja, hogy Stephanie válás esetén 5 éven keresztül, havi 5 ezer dollárt kap Bobby-tól. Ezenkívül bizonyos összeg jár neki a ház után. Az asszony ügyvédei megtámadták a szerződést, azt állítva, hogy Bobby vagyona jóval magasabb, mint a szerződés létrejöttekor, és Stephanie komoly szerepet játszott Bobby népszerűségének kialakításában. Aha....Stephanie egy másodrangú színésznőcske. Az elmúlt években a TV nézők szeme láttára vált Bobby azzá, aki... a feleség szóba nem került.

A házassági szerződés sem biztonságos. Az elégedetlen, sértett, és mindenek előtt eltartásra vágyó nő nem fogadja el és nem követi az általa is aláírt feltételeket. A szomorú az, hogy - főleg ismert személyiségek esetében - a férj beadja majd a derekát annak érdekében, hogy ne alázzák szanaszét nyilvánosan. Hozzáteszem, ez csak az én véleményem. Én azért Bobby-nak drukkolok.

UPDATE (2015.04.18.)
Stephnie egyre több pénzt követel, de Bobby visszavágott. Befagyasztotta a nő hitelkártyáit. Közben megtudtuk, hogy állítólag(!!!) Bobby két nővel is megcsalta a feleségét, ezért a nagy követelőzés. Sokaknak az a véleménye, hogy a hűtlenség nagyon valószínű, de ha a házassági szerződésben nem említették a témát, akkor Bobby egy huncut vassal sem tartozik Stephanie-nak. Nem szép a hűtlenség... de ez nem jelenti, hogy a megcsalt nejnek anyagi javak járnak.

A bántalmazó kapcsolat jelei

Nem fogok újdonságokat írni. Azért említem mégis ezt a témát, mert általában feminista körökben jelenik meg. Sok helyen olvashatunk párkapcsolati tanácsokat, kiváltképpen azzal kapcsolatban, hogy a nő hogyan menekülhet ki egy bántalmazó férj vagy élettárs markai közül. Ahogy ezket a tanácsokat olvasgatom, mindig az jut eszembe, hogy némelyik viselkedésforma bizony többször jelenik meg nőkben, mint férfiakban. Ezzel természetesen ritkábban foglalkozunk. Kár. A bántalmazó kapcsolat nem jó egyik félnek sem. Veszélyes, mérgező, gyűlöletet táplál. A legtöbb esetben a bántalmazó legalább olyan boldogtalan, mint a bántalmazott. Ez könnyen bizonyítható olyan eredmények segítségével, melyek rámutattak, hogy mind a gyerekkori, mind a felnőttkori bántalmazás esetén, mindkét fél hajlamos a depresszióra és önértékelésének elvesztésére. Ezért úgy gondolom, hogy mind a nők, mind a férfiak kötelesek figyelni az alábbi jelekre, annak érdekében, hogy a toxikus kapcsolatot hamar felismerjék, és esélyük legyen megtalálni a legjobb megoldást.

A bántalmazó kapcsolat jelei:

* Trükkökkel próbálja tesztelni a kapcsolatot.
* Állítja, hogy szeretetből bántalmaz (verbálisan, érzelmileg, vagy fizikailag).
* Követeli, hogy azt tedd, amit mond...kérdés nélkül.
* Ha úgy viselkedsz vagy gondolkozol, ahogy neki nem tetszik,megfenyeget.
* Elválaszt mindenkitől, aki nem ért egyet.
* Azt mondja ez az igaz szerelem.
* Téged okol a saját hibáiért.

Hogyan változtatta meg az antifeminizmus az életemet?

Ez egy igen személyes történet lesz. Nem fordítás, és nem egy másik ember története. Az enyém...minden hibájával együtt. Azért szeretném megosztani, mert úgy gondolom, hogy talán más nőket, sőt férfiakat is inspirálhat...vagy legalábbis azt mondhatják: "Na ugye" :)
Azzal kezdnemém, hogy korábban nem foglalkoztatott a feminizmus ideológiája vagy a hozzá kapcsolódó politikai mozgalom. Szüleim igyekeztek jó nevelést biztosítani számomra. Megtanítottak a felelősségvállalásra, az őszinteségre, és a nyitottságra. A barátnőim nem voltak feministák. Nem gondoltuk, hogy a férfiak mind szemetek, nem vonultunk fel, és nem éreztük elnyomottnak magunkat. A feminizmus mégis befészkelte magát az elmémbe, alattomosan, tudat alatt. Amikor azt írom, hogy alattomosan, nem próbálom lerázni a felelősséget. Egyszerűen nem tűnt fel. Az én esetemben a média játszhatta a legfontosabb szerepet. A hollywood-i filmek uralkodó nőideáljai és a mindenhol megjelenő feminista dogmák. Elhittem, hogy a nyugati nő elnyomott. Elhittem, hogy a karrierista cicák boldogok. Ünnepeltem azokat a férfiakat, akik mindenestül imádták a vérbeli feminista nőt. Mindez azonban nem zavarta a hétköznapi életemet, egészen addig, amíg észre nem vettem fura változásokat önmagamban. Férjhez mentem, sok nehézségen és megpróbáltatáson mentünk keresztül, és én szépen lassan házisárkánnyá váltam. Nem volt kimondottan súlyos az állapotom, de előfordultak felesleges hisztik, hatalmi játszmák, és érzelmi zsarolások. A férjem, aki egy áldott jó ember, mindezt eltűrte és rendíthetetlen szerelmet sugárzott felém. Egy ideig. Aztán szerencsére megjött a hangja, és itt most nem arra utalok, hogy elkezdett elnyomni vagy fenyegetni. Csupán elmagyarázta, hogy a viselkedésem túlzó és igazságtalan. Sokáig ezt nem vettem tudomásul. Akkor kezdett feltűnni, amikor már engem is idegesített a saját viselkedésem. Próbáltam kívülről megvizsgálni magam, és ebben az időszakban - biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül - a tanulmányaim és érdeklődési körömnek köszönhetően beleástam magam a feminizmus és antifeminizmus témáiba. Felismertem hazugságokat, csúsztatásokat, és azt, hogy a változás csak tudatos lehet. Javítottam a viselkedésemen, nem hagytam, hogy indokolatlanul kitörjek valami feminista ige nevében. Gyökeresen megváltozott a házasságom. Növekedett a közös tisztelet és megbecsülés....igazi egyenlőség kezdte uralni a kapcsolatot. Amikor ezt egy blogon megemlítettem, az egyik kommentelő azt válaszolta, hogy könnyebb engedelmeskedni, és bizonyosan engem eredetileg erre neveltek. Szó sincs engedelmességről. Szó sincs szubmisszív viselkedésről. Az egyetlen, amit tapasztalok az a harmónia és megértés.

Nekem ezt adta az antifeminizmus.

A feminizmus ellopta a Golden Globe díjátadót

Nem kicsit. Kezdjük azzal, hogy a két házigazda (Tina Fey és Amy Poehler) a kezdeti monológ alatt ízetlen vicceket sütött el Bill Cosby-val kapcsolatban. Tudvalévő, hogy Cosby-t az utóbbi időben csak úgy hirtelen megvádolta 18 (?) nő azzal, hogy az amerikai színész és komikus megerőszakolta őket. Tény, Cosby-nak évekkel ezelőtt volt egy hasonló esete, amit elsimítottak, a jelenlegi vádakra nincs semmilyen bizonyíték. Persze lehet viccelődni....hogyne, csak teljesen felesleges és bicskanyitogató volt.

Osztán jöttek a női díjazottak, akiknek a fele a köszönőbeszédében kb. a világ összes nőjét ajnározta, hogy miért, abban nem vagyok egészen biztos. Joan Froggat (Downton Abbey láv láv) elárulta, hogy a szerepe kapcsán sok nő felkereste, akiket megerőszakoltak. Joan azért említette ezt, hogy az áldozatok biztosak lehessenek abban, hogy a világ hallja a hangjukat. Dúl a rape culture kérem szépen, ám még mindig úgy gondolom, hogy a rendőrség, bíróság, és mentális szakemberek segítségével az áldozatok sokkal inkább léphetnének a felépülés útjára. Nem kell ahhoz Golden Globe. Maggie Gyllenhaal közölte, mennyire örül, hogy igazi nők, valódi nők szerepeihez jutnak végre. Mondjuk ekkor éppen egyedül ültem a TV előtt, de csendben körülnéztem. Eddig nem így volt? Az elmúlt évtizedekben rengeteg fantasztikus film született valódi nőkről...akiket valódi nők alakítottak. Helen Mirren, Judi Dench, Meryl Streep, a már nem éppen fiatal Julia Roberts és Kate Winslet....nem ismerős?

Míg a nők feminista szlogeneket osztottak meg, a férfi díjazottak maradtak a hagyományos köszönőbeszédeknél (ezt egy hírportálon olvastam, úgy volt beállítva, mintha ezzel a férfiak maradiságukat bizonyították volna). Micsoda botrány!!!! Tényleg borzasztó, amikor egy férfi köszönetet mond a feleségének, családtagjainak, kollégáinak. Nyilván a teremben ülő összes nő előtt kellett volna meghajolniuk.

Bár lehet, hogy véletlen volt, de azon külön röhögtem, hogy a feminizmusszagú díjátadó szüneteiben többször levetítették a Szürke 50 árnyalata című film előzetesét. A történet egy bántalmazó kapcsolatot mutat be, de Valentin napján árasztja el a mozikat, mivel annyira romantikussss. A feministák meg nagyon utálják (persze mind elolvasta titokban...na jó, nem szemétkedek) Ha véletlen volt, nem baj....a véletlen irónia is irónia :)

Átkozott Gender Studies

Feministák és antifeministák egyforma gyakorisággal emlegetik a gender studies (továbbiakban GS) témakört. Más okokból kifolyólag, ezt hozzá kell tennem. A GS magyarul a társadalmi nemek tanulmányozását jelenti, tehát az emberek különböző problémáival foglalkozik, melyek kapcsolatban állnak a nemükkel. Ide tartozik még a szexuális identitás, főleg melegekről és leszbikusokról jelennek meg könyvek és tanulmányok. A GS egy egészen nagy szeletét a feminizmus és a feminista elmélet alkotja. Nem csoda hát, ha feministák százezrei a GS-t istenítik. Mögé bújni is nagyon szeretnek. Az antifeministák inkább bírálják, mert a tanulmányok egyenlőtlenségen és igazságtalanságon alapulnak. Bevallom, abban a hitben éltem, hogy a GS a feminista pszichológiával egyetemben elindult egy jobb irányba. Később keserűen ráébredtem, hogy szemellenzőt viseltem. Végiggondoltam, hogy én milyen tanulmányokat olvastam a témában az elmúlt 3 évben tananyag címszó alatt. Ugyan a feminizmust (hála az égnek) épp, hogy csak említettük, a következő csoportokat elemeztük nemi és társadalmi alapon: LGBTQ közösség tagjai, etnikai kisebbségek, idősebb emberek....és a nők! Persze mind jogos, ezek a csoportok különböző problémákkal rendelkeznek, melyek közül sok csak az adott csoportban jelenik meg (pl a szenilitás az idős emberek kapcsán). Ejj-ejj, mitől van hiányérzetem? Hát persze...hová lett a férfi? 

Nem árulok el nagy titkot, ha azt állítom, a férfi igen különbözik a nőtől mind fizikailag, mentálisan, és érzelmileg. Ha a nő (szexuális identitástól függetlenül) külön csoportot alkot, akkor ez miért nem érvényes a férfiakra? A férfinak nincsenek tipikusan "férfi" jellemzői, melyek érdekesek lehetnek? Nekik nincsenek tipikus problémái? Persze, hogy vannak. Mindez nyilván nem lényeges, hiszen a férfi az örök elnyomó, tehát nem érdemel figyelmet, megkapja azt saját magától. A férfit nem kell tanulmányozni. A férfi csak úgy van...létezik...különben is, miért nem tanulmányozták a férfiak saját magukat, amikor még minden tudományág az ő kezükben volt? 

Sok válasz létezhet ezekre a kérdésekre:
* A férfi erős, magabiztos, nincs szüksége holmi tanulmányokra. Lehet, de ez akkor is diszkriminációnak minősül.
* A férfi mindenki mást elnyom és diszkriminál, ezért csak a többieket szabad tanulmányozni.
* A feministák ugyan egyenlőségre törekszenek férfi és nő között (aha), ám ez azt jelenti, hogy még több férfi nélküli tanulmányra van szükség, hogy ezt bizonyíthassák, és eltöröljék az elnyomást.

Egy egész regényt írhatnék erről, de megkímélem az olvasókat. Gondoltam, hogy konkrét vizsgálódásba kezdek, mert nem akartam légből kapott információkat megosztani. Az USA legnagyobb könyváruház-láncának internetes honlapján megtekintettem a GS kategóriát. Hány férfiakkal foglalkozó könyvet találtam? Nullát. Lehidaltam. A szemellenzőm vastagabb volt, mint képzeltem. Nulla???? A kanadai könyváruház-lánc kicsit visszaadta a reményeim. Ott felleltem 46 db férfiakkal foglalkozó GS könyvet. 46 db...szemben a 418 db nőkkel foglalkozó könyvekkel. A feminista könyvek száma 162.

Most már értem, hogy az antifeministák miért átkozzák a GS-t. A marha nagy egyenlőség azt jelenti, hogy a férfi, mint az egyik társadalmi nem egyszerűen nem létezik. Talán eljön a nap, amikor az antifeministák elég erősek lesznek ahhoz, hogy ezen változtassanak.

Csak egy kép :)

Ezt a képet egy kedves ismerősömtől kaptam. Azt írta, talán jól jön majd valamelyik írásom kapcsán. Úgy gondoltam, hogy megosztom a képet itt. Kommentárra nincs is szükség. Kisarkított karikatúra, ami azonban képes a radikális feminizmus néhány tulajdonságát bemutatni: 1. az érvelés teljes hiánya; 2. általánosítás; 3. agresszió; 4. vádaskodás; 5. ostobaság.
Kell ez nekünk?

Akinek nem inge....

YesAllWomen....hát nem!

Miután májusban egy Elliot Rodger nevű alak megölt 6 embert Isla Vista-ban arra hivatkozva, hogy a nők mind ribancok és neki kizárólag elutasításban volt része, a Twitteren és más közösségi oldalakon megjelent a YesAllWomen nevet viselő hashtag. Több ezer nő ennek segítségével osztotta meg negatív személyes tapasztalatait és véleményeit a férfiakkal kapcsolatban. A történetek hihetőségét természetesen nem cáfolom, nincs is rá okom. A csoport feminista mozgalommá alakult, mely szokás szerint elhúzott a "minden férfi erőszaktevő" irányába, és kivívta rengeteg antifeminista nő és férfi nemtetszését. Ez idáig nem egy érdekes vagy új történet. Akkor vált érdekessé, amikor Stephanie Woodward csatlakozni próbált a mozgalomhoz.

Stephanie Woodward fogyatékkal él, kerekesszékben tölti napjait. Neki is voltak negatív tapasztalatai, melyeket szeretett volna megosztani. Arra is szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a fogyatékkal élők nagyobb veszélyben vannak, hiszen kiszolgáltatottak. Ezzel nem az volt a célja, hogy a férfiakat általánosságban szapulja, hanem, hogy megértesse azt, hogy embereknek segíteniük kellene egymást. Szomorú meglepetés érte, amikor a YesAllWomen tagja megtámadták, és azzal vádolták, hogy a fogyatékával megpróbálja elterelni a figyelmet a "valódi problémáról". Woodward nincs egyedül. Sok fogyatékkal élő nőt kitaszítanak a feministák. Felszólalt többek között egy nő, akinek a társa segítségére van szüksége ahhoz, hogy mozogjon. Mivel az említett társ férfi, a feministák nem engedték be a csoportjukba a nőt, mivel a találkozókon nem vehet részt férfi. Ezek szerint a feministák saját nemüket is diszkriminálják. A fogyatékkal élő nő már nem nő?

Jogos a kérdés, hogy miért írok erről egy antifeminista blogon? Hiszen Stephanie maga is feminista, aki a fogyatékkal élő nőkért küzd. A legegyszerűbb válasz az, hogy Woodward története gyönyörűen bemutatja a feminizmus elvetemült arcát, mely teljesen eltorzult az önzőség és paranoia oltárán. Elnémítják saját nemüknek azon tagjait, akiknek más céljaik is vannak, mert attól félnek, hogy ebben az esetben az ő hangjuk háttérbe kerül. Gratulálok. Bármibe lefogadom, hogy egy antifeminista vagy humanista csoport azonnal segítséget nyújtana ezeknek a nőknek.

Ezek az argentín férfiak....

Ez az eset még tavaly történt, és nem is kell végignézni a teljes video-t, elég látni az első két percet. Ahogy a leírásban is olvasható, egy argentín városban a radikális feministák arra készültek, hogy megtámadjanak, és meggyalázzanak egy katolikus templomot. Állítólag az abortusz kérdése volt az indok. Az egy dolog, hogy ezek a nőknek nem nevezhető förmedvények disznók módjára randalíroztak. Az meg egy másik dolog, ahogyan a férfiak lereagálták. Míg a női egyedek köpködtek, tapogattak, zaklattak, festékszóróval támadtak, és ordítoztak, addig a férfiak sorfalat álltak. Nem néztek a nőkre, nem ütöttek vissza, és nem reagáltak....csak imádkoztak és védték egymást. Többször hallani a Santa Maria kifejezést...a szent Nőhöz imádkoznak a nők ellen. Tökéletes példa arra, amikor a feministák megőrülnek, és a férfiak csendben bizonyítják, hogy mennyivel értelmesebbek.....bocs hölgyek, ezt nem lehet másképpen értelmezni. És mit értek el a jelen lévő asszonyok? Semmit...csak a fél világ rajtuk röhögött.

Ribiséta és a "Tehetsz róla"

Ugyan már rengeteg online magazinban és blogban foglalkoztak a témával, mégis úgy érzem, hogy én is szeretném megosztani a véleményemet.

A történet több, mint egy hete indult, amikor a pécsi rendőrség közzétett 3, nemi erőszak megelőzésére szánt videot. Ezek egyben is megnézhetőek ITT A rendőrség azt próbálta illusztrálni a videok segítségével, hogy az extrém viselkedés, és felelősségvállalás hiánya bizony problémákhoz vezethet. Ám a magyar nép egy része mindezt teljesen kiforgatta. Köpködni kezdték az áldozathibáztatás szócskát, és azzal vádolták a filmek készítőit, hogy üzenetük nem más, mint hogy a lányok ne bulizzanak, ne öltözködjenek úgy, ahogy akarnak, és ne igyanak. Különösen nagy hangsúlyt fektettek a videok szlogenjére, miszerint: "Tehetsz róla. Tehetsz ellene."Elismerem, hogy lehetett volna jobb, és jóval nyilvánvalóbb videokat alkotni. Elsőre nekem sem tetszett a szlogen első fele...aztán kicsit megvizsgáltam a magyar nyelv rejtelmeit. Tehetsz róla....mit is jelent ez? Te vagy a hibás, te tehetsz róla? Nem éppen, bár tény, hogy így is lehet értelmezni. Ugyanakkor senki nem hallott még olyan kifejezést, hogy: "Nem érzed jól magad? TEGYÉL RÓLA, hogy ne így legyen." Vállalj felelősséget a tetteidért és a döntéseidért, tegyél azért, hogy kevesebb esélyed legyen áldozattá válni. A megelőzés nem hibáztatás. Ja, hogy miért nem az erőszakolókat oktatják? Mert az erőszakoló pontosan tudja, hogy bűncselekményt követ el, mégis megteszi. Ilyen egyszerű. Illetve nyilvánvalóan nem, mert a radikális (sőt kevésbé radikális) feministák azonnal átestek a ló túlsó oldalára. Jöttek-mentek a petíciók, a fröcsögő cikkek és blogbejegyzések.  Szerencsére a pécsi rendőrség nem hátrált meg. Miért is tenné? Csak mert egy felbőszült csorda nem értette a lényeget? Bocsánat....ez talán nem igaz. A felbőszült csorda megértette a lényeget, csak arra használta fel, hogy szokás szerint hazugságon alapuló figyelmet kapjon. Gratulálok.

Én azt hittem, hogy a feministák hatalomra vágynak...hmmm.

Osztán gyütt a Ribiséta 2014. (Csak nekem fura, hogy feministák ribiknek nevezik magukat és még büszkék is rá?) Állítólag a fent említett videok nagy szerepet játszottak abban, hogy 200-300 (haha) feminista kivonuljon üvöltözni a Deák-térre. Nők és férfiak egyaránt felszólaltak, legtöbb esetben értelmetlen hablatyolássá fajultak a szónoklatok, melyekbe belekeverték a politikát, és a gazdasági rendszert (nem feminista szempontok alapján, csak úgy, mert kifogytak a szóból). Remek esemény volt. Köszönjük, Emese.

Én pedig köszönöm a pécsi rendőrség fáradozásait, akkor is, ha nem sikerültek tökéletesre a videok. Ha lenne egy lányom biztosan elmagyaráznám neki. És biztosan megértené.

A radikális feminista érvelés

Az eredeti cikket Abszolút Igazság tette fel az Index Feminista topikjába, ezúton is köszönöm. Nem mindegyik témával fogok foglalkozni, és a magyarázatom nem minden esetben lesz szimplán fordítás, de úgy gondoltam, hogy meg kell osztanom a forrást. A radikális feministák igen változatosan és furcsán próbálnak érvelni, kiváltképp amikor sarokba szorítják őket. Íme néhány gyöngyszem:

*Kicsi a szerszámod
És igen óvatosan fogalmaztam. Ha egy radikális feminista nem tud érdemleges választ adni egy férfi számára, akkor nagyon gyakori az érvelésnek eme teljesen ostoba formája (láttam nagyon sokszor blogok vagy cikkek kommentjei között). No....a hímtag mérete mióta függ össze bármilyen véleménnyel vagy hitvilággal? Ja, hogy kompenzáció....a kis hímtaggal rendelkező urak utálják a nőket, mert frusztráltak. Csak azt nem értem, hogy ezt az "érvelési" módot miért pont akkor említik a radikálisak, amikor nem képesek értelmesen vitázni.

*Azért gondolkodsz így mert már régen nem voltál jó nővel
Szintén zenész, ugyanez a kategória. Kár, hogy erre semmilyen bizonyíték sincs, és teljesen irreleváns. Teljesen mindegy, hogy egy férfinek volt-e a közelmúltban szexuális kapcsolata, az nem fogja befolyásolni, hogy nem ért egyet a dühödt feministák ideológiáival.

*A nők rengeteg időt szánnak gyereknevelésre és házimunkára, ezért nem tudnak feltalálni vagy felfedezni jelentős dolgokat
Igen, miközben a férfi fát vágott, gondozta a farmot, vagy vakulásig dolgozott. Évtizedek óta nyitva vannak az egyetemek kapui a nők számára a nyugati világban. Évtizedek óta van rengeteg olyan férfi, aki besegít a háztartásba vagy akár otthon marad a gyerekkel. A nők nagy része mégsem akar agysebész lenni (tisztelet a kivételnek). Nem azért mert butábbak, hanem mert más érdekli őket. Ez lehet, hogy szterotípizálás, de attól még igaz. Sok nőt jobban érdekel a jog, a pszichológia, a tanítás...és nincs ezzel semmi baj, ezek ugyanolyan fontos ágazatok. Nem kell súlyos következményeket levonni.

* Nem hiszem el, hogy mennyire nem veszel tudomást bizonyos dolgokról
Az angol ignorant szó és a magyar jelentése sokszor tévesen jelenik meg. Az ignorant nem azt jelenti, hogy nem érdekel, hanem, hogy nincs tudomásom/nem veszek tudomást róla. Ugyanakkor a feminista dogmák mind ismertek...a lényeg nem az, hogy nem veszünk tudomást róla, hanem, hogy nem hiszünk bennük.

*Éretlen vagy ahhoz, hogy egy független nővel létesíts kapcsolatot
Persze vannak éretlen férfiak. Ám jellemző, hogy a nő viselkedik éretlenül, főleg, ha a férfi valami hatalmas hibát követ el. Rendkívül érett viselkedés ordítozni, amiért a férfi felhajtva hagyta a wc deszkát. Az is érett viselkedésre vall, amikor kidobáljuk a férfi ruháit a kertbe, amiért előzőleg szana-szét hagyta a koszos zokniait. Jó példa az is, amikor a kedves hölgy csúf szavakkal illeti a férfit, amiért neki kell szaladgálni le-föl a szennyessel....kérni nem lehet, igaz?

Ezek természetesen erős, és durva példák....és akinek nem inge.... :)

Bridget Jones, Carrie Bradshaw és a szinglik

Mielőtt rátérek a poszt konkrét témájára meg kell említenem a posztfeminizmust, mert összefügg a mondandómmal. A posztfeminizmus szót többféleképpen is értelmezik. Vannak olyan kutatók és szociológusok, akik szerint ugyan a posztfeminista nő családban óhajt élni, szívesen felcseréli a hagyományos szerepeket. Mások véleménye szerint a posztfeminista nő élvezi és kihasználja a feminizmus első (vagy akár második) hullámának vívmányait, ám a harmadik hullámmal betörő radikális elvekkel nem ért egyet. A híres brit feminista, Angela McRobbie azt állítja, hogy a posztfeminizmus hibás. A szó és a jelentése is. Szerinte a posztfeminizmus azt sugallja, hogy a feminizmus már elérte a célját, nem kell továbbfejleszteni, és nincs szükség újabb célokra. Példának többek között felhozta Bridget Jones és Carrie Bradshaw karaktereit, akik követik a feminizmus bizonyos elméleteit, de titkon mégis arra a férfire vágynak, aki teljessé teszi életüket. Angela úgy vélekedik, hogy ezek a karakterek hibás üzeneteket közvetítenek a feminizmusról. Lehet, és lehet, hogy jogosan. Én szeretném ezeket a karaktereket más szempontokból is megvizsgálni.

Én speciel nagyon kedveltem Bridget karakterét minden esetlenségével és hibáival. Bridget élete és érzései pontosan azt bizonyítják, hogy egy szingli nő nem feltétlenül direkt szingli és nem feltétlenül leli örömét a szingliségben minden nap. Carrie karaktere ennél feministább, ha szabad ezt mondani. Ő sikeres, szabadabban élő, kihívóbb nő. Ráadásul megadatott neki, hogy sok feminista által imádott munkát végezzen: Párkapcsolati és női problémákat elemezget. Megfigyelhető azonban, hogy mindkét nő legbelül stabil társra vágyik. Ez probléma? Dehogy. Csak zavaros. Miért? Mert mindketten elégedetlenek, és teljesen ellentétes impulzusok érik őket, melyek befolyásolják a gondolataikat és terveiket. Ez leginkább Bridget-nél látható. Egyrészt ott vannak a szingli barátok, akik osztják az észt, a szemét főnök (bocs Hugh), és a karrier latolgatása. Másrészt megjelenik a szociális nyomás, az anya befolyása (aki érdekes módon maga is áldozatul esik a feminista irányvonalaknak... legalábbis egy időre), és a biológiai óra ketyegése. Ez csak az én véleményem, de mindig úgy éreztem, hogy ezek a karakterek egy kalitkában vergődnek. Ragaszkodnak a szabadságukhoz, az életstílusukhoz, mégsem boldogok. Természetesen nincs azzal gond, ha valaki nem akarja feladni a karriert, a bulizást, a szexuális szabadságot addig amíg nem találnak valódi társat. Egy a bibi. Az idő. A radikális feministák előszeretettel kántálják, hogy az idő nem számít. Lehet gyermeked 40 évesen is (mondjuk kicsit rizikós), és simán találsz magadnak párt, aki nem 25-30 éves nőre vágyik. Ez bejött Carrie-nek (Bridget jóval fiatalabb), de nem ez a jellemző a valóságban. Sok nő magasra teszi a mércét (nem baj), sok nő egyszerűen nem szerencsés a párválasztásban. Eszemben sincs őket hibáztatni bármiért. Ám sok nő abban a hitben él, hogy a feminista életmód követése és a társ megtalálása között nincs összefüggés. Pláne nem, ami az időt illeti. Sajnos van. Nem vesszük észre, hogy a férfiak egy része eleve nem vizionál tartós kapcsolatot egy nővel, aki önnön szabadságán lovagol. Hibáztatjuk az olyan férfiakat, akik nem tudják elkötelezni magukat, pedig ez a nők esetében is előfordul, egyre gyakrabban. A radikális feminizmus megjelenésével a posztfeminista nő még rosszabb helyzetbe került. A férfiak esetleg egy kalap alá veszik a radikális feministákkal. Nyilván ez előítélet, de ez lett a radikális feminizmus egyik következménye. Növekszik azoknak a férfiaknak a száma is, akik inkább egy teljesen más életformát választanak. Erről korábban írtam ITT 

Bridget és Carrie megtalálták társukat, de vajon hány nő vergődik továbbra is egy kalitkában? Akik vágynak a nagy Ő-re, de mindennapi életükben olyan eszméket követnek, amelyek - ha tetszik, ha nem - ezt valószínűleg akadályozzák, miközben a hetek, hónapok, és évek egyre telnek.

Ismétlem, ezzel a cikkel nem azt próbáltam hangsúlyozni, hogy egy nő ne építsen karriert, ne legyenek barátai, ne legyen szabad, és minden pillanatban azt kutassa, hogy van-e a láthatáron nagy Ő. Szó sincs erről. Mégis, talán érdemes lenne elgondolkodni a társadalmi, nemi, és párkapcsolati változásokon, amelyek mindannyiunkat érintenek. Lehetséges, hogy azok a feminista elveket követő nők, akik hosszú időn keresztül nem találnak párt, öntudatlanul is hoztak egy olyan döntést, ami szöges ellentétben áll a valódi vágyaikkal? Remélem tévedek. Azoknak a szingli hölgyeknek, akik tudatosan keresnek tartós kapcsolatot és azoknak a szingli hölgyeknek, akik őszintén és szívből szinglik, kívánok minden jót. Egy a lényeg: ne hagyd, hogy ideológiák, trendek, és hazug dogmák irányítsák a lelked.


Referencia: McRobbie, A. (2004). Post-feminism and popular culture. Feminist Media Studies.

Egy nő a nőkért...hogy is van ez?

Ma valaki megkérdezte tőlem, miért adtam ezt a címet a blognak, miközben folyamatosan a férfiakat védelmezem a bejegyzéseimben? Ez nem ilyen egyszerű. Ahogy az első, bemutatkozó posztban írtam, úgy érzem, hogy a mérleg nyelve átbillent a másik oldalra. Arra az oldalra, amit néhány (sok) feminista vagy radikális feminista támogat a blogok világában és a valóságban egyaránt. Rendben, nem kedvelem a feminizmus eltorzult formáját, de ezzel hogyan tudom segíteni a nőket? Úgy, hogy mutatok pár érdekességet, ami a mérleg másik nyelvére hívja fel a figyelmet.

Bár olvasótáborom nagyon aprócska, az írásaimmal olyan nőket szeretnék segíteni, akiknek régóta csukva van a szemük. Szemhéjaik mögött olyan idealizmust dédelgetnek, mely nem teszi őket boldoggá, bár ők sajnos ebben a hazugságban élnek. Megbántott nők, akik egészséges kapcsolatok kialakítása helyett olyan blogokat olvasgatnak, mely arra buzdítja őket, hogy ne dőljenek be a férfiaknak, ne bízzanak bennük, jobb élni nélkülük, mert ugyebár nőként csodálatos, magabiztos, túlélni képes lények vagyunk, akik nem hagyják magukat behálózni. A baj az, hogy a túlélés nem egyenlő a boldogsággal. Vannak nők és férfiak egyaránt, akik szeretnek egyedül lenni, egyedül élni. Ha ez a személyiségükből fakad, akkor hajrá. Ám sok olyan hölgyet látok magam körül, akik pajzsként használják a manapság divatos feminista eszméket, elrejtve ezzel saját boldogtalanságukat. 

Akinek nem inge....

Amikor a férfiak valódi helyzetét megismerjük, amikor meghallgatjuk őket, amikor tiszta statisztikát elemzünk, akkor elképzelhető, hogy ez a pajzs elkezd repedezni, ami a nőt és férfit egyaránt szolgálja. Egészséges kommunikációt védek, a megértés és a valódi kapocs fontosságát. Ehhez azonban ebben a mai, civilizált világban arra van szükség, hogy a mérleg nyelve helyre billenjen.

Ezért védem a férfit, a nő és a férfi érdekében.

Ki az agresszívebb?

Az alábbi statisztikai szösszenet a kaliforniai állami egyetem vizsgálódásának eredménye, 2013-ból. Alapjait képezi 686 darab hivatalosan elismert kutatási anyag. Gyengéje, hogy a magyar populációt nem érinti, de van bőven európai, ázsiai és amerikai adat. Úgy gondolom, hogy érdemes elgondolkodni az eredményeken.

Érdekes, hogy a 686 tanulmány többsége arra próbált bizonyítékot keresni, hogy a férfiak agresszívebbek és több erőszakos cselekményt követnek el, mint a nők. És nem. A tanulmányok egyértelműen azt mutatták, hogy a nők legalább olyan agresszívek, mint a férfiak, sőt.

Randi-erőszak egyetemisták körében: Nincs szignifikáns különbség a két nem között.

Párkapcsolaton belüli erőszak: Több, különböző eredmény született. Általánosságban körülbelül 10%-kal több nő esett erőszak áldozatául, mint férfi. Nők esetében gyakoribb, hogy megsérülnek (60%). Igen ám, de jóval több férfi sérül meg komolyabban női erőszak következtében (majdnem 30% a különbség) Azokban az esetekben, amikor mindkét fél agresszíót alkalmaz, a kezdeményező több esetben nő, mint férfi (16%).

Agresszió formái: 
Férfi: leszorítás, ütlegelés, folytogatás. Azt érdemes megjegyezni, hogy a leszorítás jellemzően a női erőszakra adott válasz, ami alátámasztja azt a tényt, hogy sok esetben a nő a kezdeményező.
Nő: tárgyak dobálása, késhasználat, karmolás, harapás, ütlegelés, rugdosás.

Érdekes, hogy azon párok körében, akik párterápia segítségével próbálták helyrehozni a kapcsolataikat, az esetek 65%-ban a nő megértette és elismerte, hogy érzelmileg és verbálisan évekig bántalmazta a férfit. Ez az eredményt természetesen név nélküli kérdőívek alapozták meg, azonban ez nem von le semmit az értékéből.

Olyan esetekben, amikor mások is jelen voltak az erőszak megtörténtekor (nyilvános hely, családi események stb), a szemtanúk gyakrabban számoltak be arról, hogy a nő kezdett először agresszívan viselkedni.

A fejlődő országokban gyakoribb, hogy a nő erőszak áldozatává váljon. Ezzel azt hiszem mindannyian tisztában vagyunk. Ugyanakkor a civilizált országokban, ahol dúl a radikális feminizmus, a női agresszió meghaladja a férfi agressziót. Az érzelmi és verbális bántalmazásról nem is beszélve.

Ez egy rövidke, nagyon zanzásított összefoglaló, de nem akartam, hogy az olvasó elvesszen a számok között.

Kedves hölgyek és urak...tanuljunk, okosodjunk, és vigyázzunk egymásra.

Referencia: http://www.csulb.edu/~mfiebert/assaults_bib343_201307.doc

A férfinap az Interneten

Leszámítva az előző bejegyzésben említett két magyar oldalt, sajnos a férfiak ünneplése nem igazán jelent meg az Internet bugyraiban. Az Index 2 betett egy tavalyi (!) cikket. Néhány "nőies" blog gúnyosan, és meglehetősen ízléstelen módon emlékezett meg a mai napról. Külföldi oldalakon felbukkant néhány cikk, azokat jó volt olvasni.

A gúnyt nem értem. Ha nem akarjuk ünnepelni a férfiakat, akkor ne tegyük...de mire jó az otrombaság és kifigurázás? Kíváncsi vagok, hogy ezek a bloggerinák (meg a nők általánosságban) hogyan reagálnának, ha ezt visszakapnák jövő márciusban? Hatalmas felháborodás és hiszti követné.
Tudom, kiragadtam néhány példát, biztosan van sok olyan hölgy, akinek nem kenyere az ilyen jellegű gúnyos "ünneplés". Mégis, amikor hasonló jelenségeket tapasztalok különböző témákban, újra felmerül a kérdés: Hol itt az egyenlőség??? Kérem szépen az Internetről beszélünk....ami behálózza a világot, és ami szinte mindennapi mentális táplálékot (vagy ürüléket) biztosít. Ha az Interneten ennyire nyilvánvaló, hogy a nők egyenlőbbek a férfiaknál, akkor ezt a valóságban miért nem akarjuk látni? Remélem tévedek....túlzok....és rossz a szemem is.

Akinek nem inge....

Tudtad-e....

...hogy létezik Nemzetközi férfinap? Igen, létezik. A Férfihang és a Huffnágel blog is megemlítette. A hivatalos dátum november 19. Több országban szerveznek programot a férfiak számára ezen a napon. Sajnos maga az ünnep nem kapott soha nagy nemzetközi visszhangot, inkább bizonyos csoportok és közösségek ünneplik.

Még emlékszem, hogy általános iskolában minden évben a fiúktól kaptunk virágot nőnapon. Volt olyan srác, aki megkérdezte: Mi mikor kapunk valamit? Válasz persze nem érkezett, vagy ha igen, az kimerült abban, hogy a férfiakat nem kell ünnepelni. Miért nem? Mára a nőnap is elsikkadt, főleg a volt kommunista országokban ünneplik még. Hiába nemzetközi, az USA-ban például a kutyát nem érdekli. Ugyanakkor a férfinap még kevesebb figyelmet kap.

Hát én ezúton kívánok előre is boldog férfinapot holnapra mindazon férfi ismerősömnek, családtagomnak, akik nélkül nem lennék az, aki vagyok.

Nő létedre? Hogy képzeled?

Ezt megkaptam több nőtársamtól az utóbbi időben. Miért vagy antifeminista? A középkorban élsz? Bla-bla-bla.

Eszembe jutott, hogy milyen romantikus regényeket olvastam tiniként. Olyanokat, melyekben a férfi FÉRFI volt, a nő pedig NŐ. A szép kisleány elment gombát szedni az erdőbe. Eltévedt. Lassan esteledni kezdett, és ő nagyon félt, hogy éjjel felfalják a farkasok. Ám titkos hódolója - aki csendben követte a leányt, mert tudta, hogy az erdő veszélyes hely - rátalált és kimentette a leányt a rengetegből. Bocsánat, de nekem ez tetszik. Sok mai feminista erre a jelenetre másképp reagálna. Azt állítanák, hogy egy nő nem téved el, vagy ha igen, akkor képes arra, hogy kitaláljon az erdőből, nem kell ehhez férfi. Ja, és az a férfi aki óvatosságból követte a lányt, az mocskos kukkoló...Nnna.

Nekem jó érzés, hogy a férfi erősebb nálam. Ez teszi izgatóvá a szememben. Én szeretem, ha egy férfi a segítségemre siet, és megpróbálom viszonozni a magam női módján. Imádok felnézni arra a férfira, akit szeretek. Én kedvelem, ha egy férfi kiáll az igazáért, akkor is ha az nem egyezik az én véleményemmel. Magyarán engem mentsen ki az erdőből a férfi, ha eltévedek!!! Ez nem jelenti, hogy hülyének tartom magam. Ez nem jelenti, hogy a férfi engem megaláz és elnyom. Ez nem jelenti, hogy üres fejjel behódolok egy kapcsolatban. Illetve behódolok....a férfi férfiasságának, ahogy a férfi behódol az én nőiességemnek. Így egészítjük ki egymást...így jön létre egy harmónikus kötelék.

A leány és megmentője boldogan éltek, míg meg nem haltak. A radikális "én mindent tudok, nem kell férfi" feminista pedig azóta is az erdőben bolyong a farkasokat hessegetve. Ugye tudunk olvasni a sorok között? :)

Akinek nem inge.... (ezt mindig hozzáteszem majd a bejegyzésekhez a béke kedvéért)