Monday, December 8, 2014

Tündérek és boszorkányok

Na ezért kapni fogok, de vállalom....vannak ezek az önjelölt boszorkányok, papnők, jósok, tündérek, és látók. Megtalálhatóak mindenhol, és főként nőneműek. Mi a problémám velük? Az hogy hamisak. Szép dolog a hit, és szép hinni ősi értékekben. A baj csak az, hogy a legtöbb esetben a hit nem meggyőződésből fakad, hanem ostoba ideológiákból. Ha nem vagyok elég érdekes vagy éppen értékes a társadalom számára, akkor hopp, rögtön magamra ragasztom, hogy boszi vagyok meg tündér, mert ez felment a felelősség alól. A felelősség alól, ami arról szól, hogy vállalom aki vagyok, mindenféle misztikum nélkül. Tipikus feminista hozzáállás, ami a 60-as évek végén jött divatba. A New Age mégcsak nem is új....ősi hiteken alapszik, amit elkezdtek felhasználni a hatalom elérésének érdekében. Az ősi hitek már nem állják meg a helyüket a mai világban...ha tetszik, ha nem. Takarózhatsz velük, de teljesen fölösleges, amikor csak arra használod őket, hogy önmagad elől menekülve próbálj "jó fej" lenni. Nem attól leszel jó fej, ha a Photoshop segítségével gyagyás képeket csinálsz magadról, amin a fejed valami misztikus közegbe kerül. Attól leszel jó fej, ha kapaszkodók helyett megtalálod életed valódi célját, s azért keményen megdolgozol. Jóval egyszerűbb képeket gyártani, és kijelenteni, hogy én vagyok a tündérek és/vagy boszorkányok önjelölt királynéja, mint szembenézni a valódi problémákkal és orvosolni azokat. Érdekes módon a férfiak nem ezt a megoldást választják...lehet elmélkedni, hogy miért nem....

Az igazi nő nem boszorkány vagy tündér...nincs szüksége ezekre a szerepekre.


5 comments:

  1. A new age meg a wicca nem több, mint önjelölt istennőcskék hamis egómasszírozása. Fennhangon puffogtatnak összefüggéstelenül mindenféle innen-onnan összemazsolázott vallásfilozófiai kifejezést, anélkül, hogy az eredeti jelentésüket sejtenék, de spirituális értelemben soha egy szalmaszálat nem tesznek keresztbe, csak ücsörögnek a babonákból húzott légváraik langymelegében, és várják a sültgalambot. Arról nem beszélve, hogy hivatkozott ősi motívumok egy jelentős része nemes egyszerűséggel XX. századi hasraütés, belemagyarázás, bármiféle történelmi alapot nélkülözően.
    Üres hókuszpókusz valós hatalom nélkül, amolyan díszes lepedő a nő szellemi meztelenségét palástolandó; mondhatni revolver, amivel nagyon hadonásznak, de ha meghúzzák a ravaszt, kiderül, hogy nincs is megtöltve.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ezt nagyon szépen megfogalmaztad :)

      Delete
  2. A szerző beállítódása alapvetően jó, de az "ősi hitek" - nem formájukban, hanem hordozott tartalmukban - egyáltalán nincsenek "meghaladva". A new age nem azonos a tradicionális-szakrális vallások által hordozottakkal. Mivel ez utóbbi szinte teljesen kiveszett világunkból, hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a szellemi-miszteriózus valóságok légbőlkapott és nevetséges mesék, de ez csak azért van, mert bizonyos körök szándékosan lejáratják. Ajánlom a kedves szerzőnek René Guénon, egy igen komoly francia szerző műveit a témában,

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönöm az ajánlást. A new age sok ősi hit apró morzsáit felhasználja és kifordítja. Nem a szakrális vallásokkal van bajom, hanem ahogy azt manapság bizonyos személyek "felhasználják" takaró gyanánt. Konkrét példa: Nem találom a helyem a világban...hopp, gyorsan Wicca papnő leszek.

      Delete
  3. "Érdekes módon a férfiak nem ezt a megoldást választják...lehet elmélkedni, hogy miért nem...."

    Szomorúan ott is meg van ez a kompenzálás. Csak elég, ha az én közegemet hozom fel példának. Magam előszeretettel ismerkedem fiatal katolikus értelmiségiekkel, leginkább, hogy magamat is oda sorolom. S egyre inkább a falat tudnám kaparni idegességemben, amikor előkerülnek a vulgárromantikus pózok, miszerint ők "kereszteslovagok", "templomos lovagok", "ellenforradalmárok" és egyebek. Meg hogy milyen remek lehetett élni a feudalizmus idején, nem úgy, mint most (természetesen egyik sem jobbágynak képzeli el magát a vidám középkorban). És közben persze adatrögzítők, adminisztrátorok, tanárok, nyomdászok, informatikusok, weblap-fejlesztők, recepciósok, idegenvezetők. Amely szakmák, mesterségek és munkák nem szégyenre méltóak, de mivel ők valamiért szégyenlik, és keveslik azt, amit az élet adott, ezért jönnek a kompenzálásra szolgáló vulgárromantikus pózok. Ilyenkor úgy érzem, kamaszgyerekek közé kerültem - miközben az előttem ülő már 20-as, 30-as vagy 40-es éveiben járó "férfi". (De inkább kamaszgyerek, kisfiú.)

    Sajnos ezt nem lehet kiterjeszteni a feministákra (vagy más politikailag orientált szubkultúrákra). Egyre inkább általános jelenség, és kapcsolatban áll össztársadalmi folyamatokkal. (Például azzal, hogy a mostani tőkés rendszer túl keveset kínál az emberek többségének.)

    Ja, magam csak egy szerény könyvtáros pedagógus vagyok, jelenleg egy középsuliban. Nem nagy szám, de megteszi. Kereszteslovag nem vagyok, de miért is baj ez? :D

    ReplyDelete